A Szakadás-árok felfedezése

(Csonka)magyarország egyik legszebb, legvadabb legtöbb kihívást és élményt nyújtó szurdoka a sok leg mellé a legismeretlenebb jelzőt is nyugodtan kiakaszthatná magára, ha a patakvölgyeknek szokásuk lenne imígyen felcímkézniük magukat.

A palóc Grand Canyonként is emlegetett Páris-patak völgye az utóbbi néhány évben meglehetős ismertségre tett szert (tegyük hozzá, joggal), na de ki hallott a Szakadás árokról? Nos, nem csodálkozom, én is egy túrablogot böngészve bukkantam rá a kommentek között, egy elejtett félmondatban. Gyors rákeresés a turistautak.hu-n és láss csodát, tényleg, mintha lenne ott valami Tar községtől keletre a Mátrában. A Szalajka-patak jobboldali befolyójánál ilyeneket lehet olvasni, hogy „vizes sziklaszurdok kezdete...és vége”. Úgy döntöttem, bakancsra fel, ezt nekem látnom kell!

A helyszínt célszerű autóval megközelíteni, de a községbe természetesen vezet menetrendszerinti buszjárat is. A főutcáról jól látható turistajelzés kalauzol a hegyek irányába, kocsival is kövessük a jelzőoszlopokon mutatott irányt. Néhány kereszteződést magunk mögött hagyva egy tisztásra érkezünk, amely az Attila út végén terül el. Helyiektől megtudtam, hogy ez nem „mediterrán” környezet, úgyhogy autónkat nyugodtan itt hagyhatjuk, parkolóhely van bőven. A völgyön felfelé vezet utunk, egy viszonylag jó állapotban lévő földúton haladunk, amelyen a zöld kereszt és a Mária-út jelzés egyaránt fel van festve.

A felhagyott kőbányáig itt-ott hétvégi házak tűnnek fel az út szélén, elvileg (ha nagyon sietünk, vagy lusták vagyunk) a bányáig autóval is el lehet jönni, bár aszfalt itt már nincs, és néha nagy a sár. A rogyadozó bányaépületekkel magunk mögött hagyjuk az urbanizált környezet utolsó képviselőit is, kezdődhet az igazi kaland.

Néhány perc múlva a felső csevice-kútnál találunk felüdülést, érdemes a kulacsot megtölteni a finoman vasas ízű, enyhén szénsavas forrásvízzel. A kút mellett asztal és padok kínálnak pihenőt, de az az igazság, hogy ennél a pontnál még nem lehetünk fáradtak, szóval acélozzuk meg akaratunkat, és térjünk le balra, a jelzett útról rögtön a pihenőhely mellől startoló csapáson.

Hozzá kell tennem, hogy a „térjünk LE” kifejezés nem pontos, ugyanis az ösvény merész szögben emelkedik. Mintegy 60-70 méter szintet küzdünk le, amíg felkapaszkodunk a sziklás hegyoldalon egy természetes kilátópontig, ahonnan Ágasvárig, Óvárig, illetve a Vár-bükkig pillanthatunk ki, és persze az eddig megtett utunk is végigkövethető madártávlatból. Jó időben a Cserhát és a Karancs-Medves is előkéklik a távolból.

Ha beteltünk a panorámával, ereszkedjünk vissza a völgybe, és folytassuk a jelzésen. Sok már nincs hátra a kis hídig, ami a Szalajka patak (folyásirányban) jobboldali mellékágát jelzi, itt ismét elhagyjuk az erdészeti utat.

A mederben jól lehet haladni, kevés az akadály, és víz is alig van, általában csak gödrök mélyén szokott maradni némi pocsolya. Maga a szurdok Y formájú, aminek az alapján (szárán) mászunk be. A haladási irányunk szerinti jobboldali ág rövid (kb. 200 m), de látványos, érdemes előbb ezt végigjárni.

Pontosabban nem is egészen végig, csak addig, amíg „elfogynak” a sziklafalak és a szurdok átvált egyszerű vízmosásba. Ha itt baloldalt kikapaszkodunk, találni fogunk egy elhagyott erdei utat, ami visszavezet az Y elágazási pontjába, ahol is beereszkedhetünk az „igazi” Szakadás-árokba.

Itt valamivel több víz kanyarog a szurdok alján, itt-ott kissé meg is nehezít a haladást, de azért túrabakancsban abszolválhatóak az akadályok, a gumicsizma pedig egyenesen csodafegyverként győzedelmeskedik.

A kanyon nagyon látványos, falai elérik a 20 méteres magasságot is, és néhol csupán méter szélesre (keskenyre) szűkül. A haladás a mederben nem nehéz, viszonylag kevés a bedőlt fa, és a terep sem komoly igazán.

Mégis, van annyi kihívás a túrán, hogy ne legyen egyhangú, ráadásul olyannyira be nem járt és érintetlen a helyszín (semmilyen ösvény nincs), hogy igazi felfedezőnek érezhetjük magunkat. A Szakadás-árok „érdemi” része, azaz a sziklás szakasz bő 1 kilométer hosszú, végig igen látványos és változatos, ha vízesések is lennének benne, simán elférne akár a Szlovák Paradicsomban is.

A kanyon végén a haladási irány szerinti jobb oldalon tudunk kimászni (igazából kisétálni) és a szurdok mellett futó erdészeti úton kényelmesen visszasétálhatunk a zöld kereszttel jelölt túraösvényre. Az összes kitérőt egybeszámolva kb. 8,5 kilométert tettünk meg, az összesített szintemelkedés nem több mint 200 méter. Fedezzük hát fel a mai Magyarországegyik legszebb szurdokát!

#szurdok #Szakadásárok #sziklá #Mátra

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum