A Szamos-bazár bejárása

Az interneten körbenézve azt kellett tapasztalnom, hogy a Szamos-bazárral foglalkozó túraleírások nagy része elavult, illetve kizárólag a jelzett túraútra vonatkozik, szóval ezen a helyzeten javítandó elkészítettem a saját változatomat. Ez a beszámoló nem fogja érinteni a teljes útvonalat, de mindenki nyugodtan elhiheti, ha utánunk csinálja, akkor el fog fáradni, valamint számos élménnyel gazdagodik (khm...főleg pozitívval). A túrát mindenképpen meleg nyári napra időzítsük, mivel erősen valószínű, hogy csobbanni fogunk – akaratunkon kívül, persze. Természetesen ez a programpont fokozott figyelemmel és körültekintéssel kihagyható, mi öten vágtunk neki a szurdoknak, ebből ketten fürödtek. Lehet már eleve úgy készülni, hogy medertúrává avanzsáljuk a szurdoktúrát és szandál-fürdőgatya-műszálas póló kombóban toljuk végig. Szembe is jött velünk egy ilyen csapat, de azért azt hozzá kell tennem, hogy az arckifejezésük nem őszinte örömről tanúskodott. Nos, ha ennyi még nem riasztotta el a kedves olvasót, akkor ugorjunk is fejest a kalandba (egyelőre csak átvitt értelemben). A túrán követendő jelzés a piros pötty, felfestése példás, eltévedni nem lehet.

A kirándulást indíthatjuk Pádisról, vagy a Vereshegy-aljai turistaháztól, de az sem vall különös lustaságra, ha a turistaösvény elejéig autóval jövünk – így is garantáltan el fogunk fáradni. A Pádisi műútból ágazik le az a makadám bekötőút, amely a Bazárig vezet – a minősége nem a legjobb (különösen a Vereshegy-aljai tótól), de vállalható. A túraösvény átbukik egy füves dombháton, majd szép fokozatosan leereszkedünk az Aragyásza barlang portálja elé.

Nos, a leírás elején azt írtam, hogy a túrabeszámolók elavultak, és elsősorban a barlangban fellelhető „infrastruktúra” miatt tettem ezt. Sokan emlegetnek ugyanis pallókat, fakorlátot, gerendákat, de néhány síkos fatörzsön kívül (amelyekből görbe 100-as szögek álltak ki) mostanra (2017) más nem maradt az egykori kiépítésekből.

Ehelyett láncok segítik a haladást, ami által véleményem szerint sokkal egyszerűbb lett az átkelés a mintegy 200 méter hosszú természetes alagúton.

Lámpát mindenképpen vigyünk magunkkal, lehetőleg minden túratársnál legyen egy megbízható, erős fényforrás, ugyanis pont a láncos részek sötét szakaszokon vannak, ráadásul az egyik láncról egyenest a vízbe érkezünk, ha óvatlanok vagyunk. Lehetőleg itt még kerüljük a megmerülést, még akkor is, ha medertúrát terveztünk.

Egyébként a barlangon való átjutás nagyon könnyű, fizikailag egyáltalán nem megterhelő, amolyan kalandparkos élmény, a gyerekek is élvezik. Az élményt csak fokozza, hogy ahol a folyosó szűk szurdokba vált, sejtelmes kékesbe játszó megvilágítású a helyszín, bár lehet, ezt sokan észre sem veszik.

A kijáratot elhagyva a Czárán által „Medúza-zugként” elnevezett kis placcra érkezünk, amely szezonban általában turistáktól hemzseg.

Az Aragyásza és Feredő patakok itt folynak össze, vizeik egyesítésével létrehozva a Meleg-Szamost. Ottjártunkkor a Feredő patak éppen lazsált, koppra kiszáradva (a kis vízesés sem üzemelt), szóval a Szamos megalkotásának feladata az Aragyászára maradt. Továbbhaladva a jelzés hamarosan kapaszkodni kezd a jobbra levő hegyoldalon, de mi ezen a ponton áfonyázás közben elhatároztuk, hogy a medret fogjuk követni (ez az út nem jelzett ugyan, de eltéveszthetetlen), ameddig az csak lehetséges.

Az erdős hegyoldalt néhány méteren belül égig nyúló sziklafal váltja mindkét parton, és a szurdok is erősen beszűkül, sokszor a vízfolyást kell útként használni. A Meleg-Szamosnak sajnos van egy igen kellemetlen sajátossága, amit a Nyugati-szigethegységben máshol nem tapasztaltam: a medret barna színű, rettentően csúszós moszatréteg borítja. Alacsony vízállásnál (pl. esetünkben) a barna bevonatos sziklaágy szárazra kerül, viszont síkossága semmit nem csökken, amit a gyanútlan turista igen látványos, akrobatikus módon hoz társai tudomására. A medertúrát ez a jelenség végigkíséri, legyünk nagyon óvatosak! A szurdok első szakasza egy kis barlangig tart, amiből tizenegynéhány méter járható be, a folytatást egy kristálytiszta vizű patak tölti ki, amely a Szamos baloldali befolyója lesz.

Ezután a szurdokban egy szűkület következik, amelyet teljesen kitölt a víz, ami itt méteres mélységet ér el még alacsony hozamnál is. Okos enged alapon kb. 50 métert kell visszajönni, hogy ráleljünk a baloldali falon merészen felkaptató kerülő-ösvényre, amelynek a tetején lánc segíti a kikapaszkodást. Nem mászunk nagyon magasra, nagyjából 30-40 méter magasan követjük a vízfolyást, míg a Moloh vízesés fel nem tűnik a túloldalt, itt újra leereszkedünk a patak szintjére.

Tulajdonképpen egy jobbról érkező befolyóval van dolgunk, amely igen vad és hihetetlenül lenyűgöző szurdokból csobog elő. Valameddig be lehet bátorkodni ide is, de sajnos a terep nagyon durva, valószínűleg beszerelés nélkül nem lehet végigmenni. A Szamos völgye ezután ideig-óráig könnyebben járható, és valami leírhatatlan élmény a túra, nekem végig fülig ért a szám.

Még hozzávetőleg 800-1000 métert haladhatunk a patakot követve, majd egy S kanyarhoz érünk, ahol már igen nehéz a száraz lábbal való továbbjutás (egyik túratárs itt mutatott be Auerbach-szaltót). Innen még legfeljebb 50 métert lehet (száraz) bakancsban megtenni, és, mivel a Meleg-Szamos igencsak rácáfol a nevére, a vízben folytatás nem a legvonzóbb lehetőség.

Nagyjából Baál-tornya alatt találjuk magunkat ekkor, itt fordítsunk hátat a szorosnak. A jobboldali sziklafalon kell kimásznunk, ide nem árt egy 10 méteres kötelet beszerelni a kevésbé jártas túratársaknak. Egy párkányon találjuk magunkat a kimászás után, amelyről szerpentinező, jól kitaposott ösvény vezet fel a jelzett turistaútig. Pontosan Baál tornya mellett bukkanunk rá a piros pöttyre, ha nem vagyunk tériszonyosak, másszunk fel a szirt tetejére és csodáljuk meg a páratlan kilátást. Azért is páratlan, mert egyszerre csak egy ember fér el a csúcson, szóval csak semmi meggondolatlan balettbemutató, a hely életveszélyes! A jelzést innen bármelyik irányba követhetjük, lefelé tartva a patak szintjéig ereszkedik, majd a szemközti falra ugrat fel, érintve az ottani kilátópontokat, és több barlangot, majd visszaereszkedik a Medúza-zugba. Mi a felfelé vezető utat választottuk. Elég kemény mászással jutunk fel a Belvedere sziklapáholyába, útközben egy kis sziklaodút is érintve a meredek kőfolyáson.

A kilátó madártávlatából végigkövethetjük eddigi megpróbáltatásaink és kalandjaink helyszínét, ezen felül örömmel konstatálhatjuk, hogy innen már lefelé fog vezetni az ösvény. Való igaz, most jön a „jutalom”, ugyanis, ha jól választottuk meg az időpontot (már a leírás elején is javasoltam a forró nyári napot – ezt most forró augusztusi napra kell pontosítanom) akkor bőven termő málnás és áfonyás kíséri megfáradt lépteinket egészen a Medúza-zugig. Itt rátérhetünk az Aragyásza-körút második (egyben sokkal keményebb) felére, tulajdonképpen a barlangot rejtő mészkőtömb tetején kerülünk vissza a körút kezdetéig. Az ösvény érinti az „ablakokat”, ezekbe óvatosan beleshetünk, ha kedvünk (és energiánk) tartja. Ha ez is megvolt, már csak ki kell kapaszkodnunk a Pádis felé vezető makadámútra, és elmondhatjuk, tartalmas napunk volt. A GPS-re nézve akár meg is lepődhetünk, mindössze 6 km-t mutat, mégis már erősen a délutánban járunk, de ne feledjük, ez egy igen technikás terep, a túra minimum közepes nehézségű.

Video:

Térkép:

#medertúra #Bihar #Szamosbazár #szurdok #sziklá #kilátó #barlang

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum
Kulcsszavas keresés
No tags yet.
Követés
  • YouTube Social  Icon
  • GPS
  • Facebook Basic Square
  • Google+ Basic Square