A Bársza-katlan bejárása

Hogy mitől Bársza, arra nem jöttem rá, de azt nem valószínűsítem, hogy az FC Barcelona után nevezték volna el a területet. Az, hogy miért nevezik katlannak, már egyértelmű, ugyanis egy lefolyástalan mélyedése a karsztfennsíknak. Ez sem teljesen igaz, mivel a vízfolyások csak a felszínről hiányoznak, a sziklák mélye számos patakot rejt, amelyeket barlangrendszerek vezetnek le. Maga a túra amolyan B terv szokott lenni, általában háttérbe szorul a sokkal népszerűbb Galbena-kőköz körút bejárása mellett. A két ösvény együtt fut a Glavoj-réttől egy kis tisztásig, ahol a kereszteződésnél választanunk kell a két irány közül, és itt általában a Galbena szokott nyerni. Ez a leírás viszont kifejezetten a katlan látnivalóit hivatott bemutatni, szóval felejtsük el most a kőköz vadregényes kalandparkját, és induljunk el a Bársza körútján. Ebben az évben nem a Glavoj-réten ütöttük fel az alaptábort, hanem a Bogában volt a főhadiszállás, ezért a túrát a Bál-réti tető mellől indítottuk. Mivel körútról van szó, tulajdonképpen mindegy is hol van a start, de így legalább nem kínoztuk az autót a Glavoj-réti „úttal”, hanem otthagytuk a szerpentin tetején lévő parkolóban, tehát a kerekek le sem léptek az aszfaltról.

Mióta a Pádisra vezető utat felújították a környék forgalma nagyságrendekkel nőtt meg, ezért, ha csak nem szeretjük nyelni a port, ahogy csak lehet, hagyjuk el a Csodavár felé vezető földutat és szép óvatosan kezdjünk kapaszkodni a jobboldali gerinc felé.

Ha nagyon bizonytalanok vagyunk, persze mehetünk az úton is, ami az esztena előtt fogja keresztezni a (függőleges) sárga sáv jelzést, de igazság szerint az esztena már a parkolóból látszik, tehát a réten átvágva rövidíteni fogunk. Ha rajta vagyunk a jelzésen, annak követése már gyerekjáték lesz, a felfestések jók, és az ösvény jól ki van taposva. A gerincig kb. 60 méter szintet kell leküzdenünk, de legalább az emelkedési szög nem vészes.

A katlanba is óvatosan lépdel lefelé az ösvény, inkább csak egy kellemes séta a kirándulás. Néhány perc múlva már a Bársza jégbarlang bejárata előtt állunk, de előbb tegyünk egy kitérőt jobbkéz felé a Zápogye (Zapodie) jégbarlanghoz. A Bársza jégbarlangtól mintegy 10-15 perces kitérő a katlan legnyugatibb barlangszája, amely 8 méter magasra tátva leheli jeges lélegzetét a völgybe.

Amennyiben hoztunk magunkkal kötelet, valameddig be is lehet ereszkedni a meredeken lejtő jeges járatba, de a teljes bejáráshoz mászó-ereszkedőgép, néhány tíz méteres kötél, beülő, fejlámpa...szóval felszerelés szükséges. Visszatérve a Bársza jégbarlanghoz hasonló látvány fogad, a bejárattól jéglejtő vezet a mélybe.

Ez esetben viszont szedjük össze bátorságunkat, egy kis ügyességgel ugyanis simán le lehet jutni a lejtő aljára – illetve oda le lehet ügyesség nélkül is, ellenben a seggencsúszás nem a legelegánsabb módja a közlekedésnek, szóval rántsuk össze az egynsúlyérzékünket.

A jéglejtő amúgy is összemenőben van, nem több 25 méternél, tehát végigmenni rajta nem egy borzasztó mutatvány. Alatta vízszintes talapzatú terem következik (itt már nincs jég), amelyből bal felé jutunk tovább egy gyorsan kiszélesedő, nehézség nélkül követhető járatba. A folyosó díszítőelemekben nem valami gazdag, és sajnos az is meglátszik, hogy nem mi vagyunk az első felfedezők. Hamarosan egy kis fal állja utunkat, ami ugyan könnyen mászható, és utána még egy darabon követhető a járat felszerelés nélkül, de mi itt visszafordultunk (döglődött a lámpám), és a barlang 2. számú ki/bejáratán távoztunk. Visszatérve a túraösvényre a következő érdekesség a Fekete Tó, amely egy eltömődött dolinában rothasztja a beleesett farönköket. Jelentéktelen kis pocsolyának tűnik (merthogy az is), viszont igen mély a félelmetesen fekete vize. A tavat magunk mögött hagyva az ösvény meredeken vezet lefelé egy hatalmas sziklafal aljához; itt találjuk a Fekete-barlangot.

Ez nem más, mint a Fekete-Zápogye barlangrendszer másik bejárata. Az üreg függőleges, mély aknák láncolatával kezdődik, ezért mászó felszerelés nélkül nem lehet beereszkedni az „előszobán” túlra. A barlang után kikapaszkodunk a Bársza-katlanból, a jelzés a már említett kis tisztáson találkozik a Galbena-körút sárga pöttyével. Ha már itt vagyunk, beiktathatjuk a túrába az Eszkimó-jégbarlang megtekintését, mintegy 200 métert kell még a sárga pöttyön megtennünk ehhez.

A barlangot valamikor 2006-ban lezárták, de nem valami áthatolhatatlan barikáddal, hanem csak egy gerendákból összerótt korláttal a bejárat előtt.

Innen van némi rálátás a jégképződményekre, de ha ennél többet akarunk, akkor hmmm... Én ezt magamban úgy intéztem el, hogy románul nem értem a tiltást a kiíráson, a piktogramot meg nem vettem észre. A barlang tulajdonképpen két teremből áll, az első a jeget-havat tartalmazó nagyterem, hátsó részében a jégoszlopokkal, emögött húzódik a sokkal kisebb hátsó terem, amelyben nincs jég.

A nagyterem a tetején lévő hatalmas ablakból különleges megvilágítást kap, ottjártunkkor sejtelmes, homályos párába burkolva az eszkimót.

A túrán ez az utolsó látnivaló, innen már csak az autóig való visszajutás a cél, amit megszakíthatunk a Glavoj-réten az üvegtigrisek valamelyikébe való betéréssel. Összesen kb. 14 kilométert mentünk, és utunk minden extremitástól mentes volt (leszámítva a barlangokat), az össz szintemelkedés mintegy 300 méter.

Video:

Térkép:

#Boga #Bihar #Padis #barlang

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum
Kulcsszavas keresés
No tags yet.
Követés
  • YouTube Social  Icon
  • GPS
  • Facebook Basic Square
  • Google+ Basic Square