A Bulz-kő avagy az Indiánfej meghódítása

Aki már valaha is betette a lábát a Boga völgyébe, akár csak átutazóban Pádis felé, szinte bizonyos, hogy emlékszik a hatalmas sziklára, amely rögtön a hétvégi házakból álló kis falu bejárata előtt tornyosul. Ha kicsit alaposabban megfigyeljük, egy indián törzsfő profilját mintázza a szikla teteje, ráadásul szinte szimmetrikus az alakzat, szóval a meghódítását akár Winettourának is nevezhetném.

Az az igazság, hogy már régóta foglalkoztat, hogyan is lehetne feljutni a tetejére, de valahogy mindig kimaradt a szórásból. Eddig. Nos, akkor járjunk is a végére. Az a helyzet, hogy a körtúrák feltétlen híve vagyok, még a lineáris útvonalakat is görbülésre szoktam bírni, és ezt tettem itt is, lehet, hogy a túratársak máig szidnak érte.

A Bulz-kő tetejére ugyanis vezet jelzett túraösvény is, de persze ezt már csak a csúcs közelében tudtuk meg, amikor kereszteztük. Szóval, az itt ismertetett útvonalat csak a nagyon bátrak kövessék. A Bogagyöngye panzió elől startoltunk, addig ügyeskedve, amíg a kis vizierőmű kerítésén belülre kerültünk – egész pontosan a kerítés és a házak közötti részre, ahol is el lehet menni egészen a szikla lábáig. Itt oldalról támadhatjuk meg a gerincet, a fal már nem függőleges (bár nem sokkal marad el attól), de cserébe természetesen morzsalékos kőfolyáson tesztelhetjük végtagjaink tapadó képességét.

Mintegy 80 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk – és a „küzdelem” nem csupán üres szóvirág ebben az esetben. Ha sikerül felérnünk a nyeregbe, rögtön rálelünk a kék sáv turistajelzésre, amit innen már csak néhány méteren át kell követnünk célunkig.

Az utolsó szakasz kényelmes sziklamászás a fal hátsó, erősen tagolt meredélyén. Nem pontosan a törzsfő tarkójára érkezünk, hanem a mellette magasodó szirtre, amely valamivel még magasabb is, így a kilátás sokkal jobb erről a pontról.

Mondanom sem kell, hogy pazar panoráma tárul elénk, ami könnyedén feledteti eddigi megpróbáltatásainkat.

Balról a Pádisra vezető szerpentin szalagja tekereg, rajta a házak és panziók évről-évre többet követelő foltjaival.

Szemben a Lókő magasodik, alattunk az országút egy szeletje látható, ha kióvatoskodunk a szirt szélére – csak óvatosan, mert százméternyi függőleges fal tetején állunk! Jobbkéz felé a Boga kanyargós völgyén futhat végig a tekintet. Alig száz méterre vagyunk a civilizációtól, mégis exkluzív páholyból csodálhatjuk a világot körülöttünk.

Lefelé már a jelzett utat használjuk, de hozzá kell tennem, hogy ennek a vonalvezetése is több mint merész, néhol bizony sajnálni fogjuk, hogy csak négy végtagunk van, és ezek között sincs szárny. Miután a patakon átkelünk (ez sem a legegyszerűbb) pont a hatalmas kocka-szikla mellett érünk ki a műútra, egyúttal itt találjuk az első turistajelzést is a szalagkorlátra festve. Amennyiben a „hagyományos”, jelzett úton másznánk meg a sziklát, akkor a túránk innen indul. Mi viszont itt fejeztük be, összesen (panziótól-panzióig) másfél kilométert tettünk meg, ebből az érdemi rész 1 km, 100 méter szinttel. ezt a kis kiruccanást „rövid” napokra tudom ajánlani (pl. érkezés vagy távozás) viszont számoljunk vele, hogy a terep nem egyszerű, ha nem vagyunk jó kondiban, inkább hagyjuk ki. Mivel a kilátóponton nem található semmilyen biztonsági infrastruktúra, kisgyerekkel sem ajánlanám.

Video:

Térkép:

#sziklá

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum