Dunakanyar, Remete barlang

Ahogy sajnos a túrák nagy többségénél, itt is az autóval érkezők vannak előnyben, de ezúttal legalább a tömegközlekedők is viszonylag jól ki vannak szolgálva. Nagymarosról indul a kaland, bár a célpontok Zebegényből is megközelíthetőek. Ha vonattal jöttünk, akkor az Edda műveket idézve a pályaudvar csak egy megszokott állomás lesz a túrán, viszont meglehetős mennyiségű flaszterkoptatásnak nézünk elébe. Autóval ez a szakasz megspórolható, úgyhogy emellett döntöttünk. A 12-es főutat a Vasút utcán hagyjuk magunk mögött, ebből ágazik le a szigorúan egysávos Szamaras utca, amelyen, szerencsére minimális a forgalom. Kb. 1 kilométert kell haladni a Szamaras parkolóig, ahol 3-4 személyautónak van hely. Immár gyalogosan hamarosan magunk mögött hagyjuk a civilizációt képviselő hétvégi házak sorát és beléphetünk a természetvédelmi területet határoló sorompó mellett az árnyas tölgyerdőbe. Az első látnivaló innen már nincs messze, a Gánti emléktáblához vezető letérőt néhányszáz méter séta után érjük el.

Az emléktábla melletti kilátópontban a Dunakanyar „A” oldalára nyíló tökéletes panorámát élvezhetjük.

A sárga négyzettel jelölt fő csapásirányra visszatérve egy enyhe emelkedő után ismét útelágazáshoz érkezünk. Innen kezdődik a körút, más szavakkal, ezen a ponton még egyszer leszünk a mai napon. A sárga barlangjellel ellátott baloldali leágazást kövessük, amely viszonylag hosszan fog az erdőben kanyarogni. Érintünk egy újabb kilátópontot, ahonnan nagyjából a Dunakanyar közepére leshetünk ki. Ösvényünk az útelágazás óta többé-kevésbé szinten halad, és ez így is marad a következő kilátóig.

Ez nem más, mint a dömösi révvel szemben emelkedő szirt teteje. Remek a kilátás a Dunára, a szemben fekvő községre, a Malom-völgyre és a Visegrádi hegység vonulataira. Éles szeműek a 2016-ban a Prédikálószék csúcsán átadott kilátót is megpillanthatják. A tőlünk jobbkézre eső szomszédos sziklaszirt már a Remete barlangot rejti, innen még szó szerint, ugyanis ebből a szögből nem látunk rá a bejáratra, csak az odavezető erősen kikoptatott ösvény egy darabja villan be. A kilátó után beereszkedünk az alant már buja vegetációval benőtt valamikori kőfejtőbe, csak azért, hogy szuszogtató kapaszkodó árán bukkanhassunk a túraösvénynek az imént, a kilátóról már megpillantott szakaszára.

A Remete barlang a sarkon túl van, szinte azonnal elé is érkezünk. Maga az üreg igen rövid, lámpát hoznunk sem szükséges, a bejárat igen tágas és elegendő fény jut be rajta, hogy körülnézhessünk.

Állítólag természetes eredetű a képződmény, de jobbára csak az emberkéz nyomai látszanak a barlangban, ugyanis mesterségesen lett kibővítve. Szalonnasütő hely is van a barlangszájban, szóval akár egy visszafogott bulit is lehetne itt tartani – a visszafogott alatt nem a vedelés-hányás-pajzánkodás tiltását értem, hanem, hogy legyenek szívesek a szemetet távozáskor nem ottfelejteni.

A barlang után következik a túra legkeményebb szakasza, egy helyenként igen meredek, és esős időben sikamlóssá váló emelkedő. Szerencsére nem hosszú – a neten keringő leírások szerintem erősen túldimenzionálják. Mindenesetre érdemes a túrát száraz időben végigjárni, ugyanis az útvonal több pontján is találkoztam agyagos talajjal, ami felázva egész biztosan nem az élmények pozitív oldalát erősíti. Ha egy további tanácsot is adhatok, lehetőleg ne kánikulai napra időzítsük ezt a kirándulást, mivel végig kis magasságban mozgunk (azaz attól, mert „hegyvidéken” járunk, nem lesz hűvös), sokszor napon, és tényleg viszonylag sok szint van a túrán, tehát izzadnánk, mint könnyűvérű lány a templomban. Ahogy egyre feljebb küzdjük magunkat – jelzésünk a kék barlangjel ezen a darabon – úgy lankásodik az emelkedési szög, míg balról becsatlakozik a Zebegényből startoló sárga kereszt. Itt már fellélegezhetünk, a neheze le van tudva. A Szent-Mihály hegy vállán járunk, az ösvény még egy rövid ideig púposkodik előttünk, majd szinten kezd futni. Tulajdonképpen a csúcsot kerüljük délkeletről, amíg a sárga jelzésbe nem botlunk. Innen tehetünk egy kitérőt a csúcskőig, ami nincs messzebb 200 méternél. Útközben egy hangulatos kis pihenőt is találunk.

Érdemes itt egyet szusszanni, bár a kilátás nem tökéletes. Fenn a csúcson sem vár panoráma, a Szent-Mihály hegy teteje erdős. Visszaereszkedve a sárga jelzésre már végig lefelé megyünk, egy félórás sétával bezárjuk a kört, azaz a sárga barlangjel kiindulási pontjára érkezünk. Innen már csak a parkolóig kell visszatalálnunk, ami nem lesz nehéz, hiszen ezen az úton ma már jártunk. Összesen 11,5 km-t tettünk meg, ami 359 m szintemelkedéssel járt.

#Dunakanyar #Remetebarlang #SzentMihályhegy #Börzsöny

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum