Gödöllő, Babatpuszta és a Margita meghódítása

Ha rátekintünk a Google térképre, Gödöllőtől északra és keletre nagykiterjedésű erdőfoltot vehetünk észre. Mai túránk az északi (M3-as autópálya fölötti) részbe kalauzolja a kedves olvasót. Pakoljunk élelmet, és vizet is bőségesen, mert utunk során nem lesz lehetőség vételezni egyikből sem. A jelzésre a Babati utcánál csatlakozunk rá, eddig a pontig urbánus környezeten kell átvágnunk. Ha vonattal indultunk, a gödöllő-máriabesnyői állomáson célszerű leszállnunk, ahonnan gyalogosan juthatunk el a kiindulópontra a 3-as főutat és a Batthyány Lajos utcát érintve. Sajnos ez plusz két kilométert jelent, ráadásul flaszteren, amit én különösen utálok. Ebből is következik, hogy autóval sokkal kényelmesebb érkezni, rögtön a turistajelzés mellé lehet parkolni. Túl sok hely nincs, kb. 3-4 autó fér el az amúgy egyesek által szemétlerakónak is használt kis placcon. A zöld jelzés kompromisszum-mentesen, nyílegyenesen ront neki a domboldalnak, szóval hamarosan kimelegszünk (ha eddig is gyalogoltunk, akkor már garantáltan nem fázunk, ugyanis a Batthyány Lajos utca sunyin meredek). Mivel dombvidéken járunk, azért szerencsére a terep domborulatai nem érnek az égig, az ösvény dőlésszöge is megszelídül pár perc kapaszkodás után. Az autópálya fölött gyaloghídon kelünk át; hagyjuk is magunk mögött mielőbb a civilizáció e sistergő és benzingőzben fortyogó vívmányát és merüljünk el a túlsó oldalt a látóhatár széléig borító rengetegben.

Ezt a kirándulást, ha lehet, időzítsük október végére (bár tavasszal is szép a rengeteg keltike miatt) a színesedő lombok ugyanis szinte már giccsesen túldíszítik kóborlásunk hátterét. Számos erdészeti út keresztezi ösvényünket, de tartsunk ki a zöld jelzés mellett. A fák között nemsokára feltűnik a Szent István Egyetem babatvölgyi tanüzeme, először a biokertészetbe leshetünk be a kerítés mellől. Újra aszfaltra tapos bakancsunk, és szinte azonnal a babati kastély valaha jobb napokat látott épülete előtt találjuk magunkat.

Bemenni nem lehet, és az ablakokon belesve sajnos azt kell mondjam, nem is érdemes. Kívülről (és messziről) még úgy-ahogy kinéz a kastély, de ahogy az idő halad egyre jobban és jobban kezd lepusztulni. Reméljük, valaki csak lát majd fantáziát a felújításában, kár lenne teljesen veszni hagyni. Haladjunk tovább a főúton, amelyen innen már a piros jelzés is mellénk szegődik. Szelíd lankán ereszkedünk a babati lovasközpont istállói és pályái közé Itt mindig van valami mozgás, igazi tanyasi idillbe csöppenünk. Ez már Babatvölgy, amely tulajdonképpen az Aranyos patak vízgyűjtője. Induljunk hát el a völgyön fölfelé. A lovastanyát magunk mögött hagyva morcos magánterület-tábla figyelmeztet, nehogy a tavak környékére vetődjünk.

Ne fogadjunk neki szót, térjünk rá az útból jobbra kiágazó csapásra, amely két vízgyűjtő tó közötti gátra irányít. A vízinövények sűrű szőnyege közül itt-ott előcsillan a víztükör, sőt, ha szerencsénk van vízimadarakat is megpillanthatunk.

A tórendszer 11 darabot számlál, viszont nagyobb nyílt víztükör csak a legalsó horgásztavon van. Átkerültünk a patak túloldalára, a völgyet itt szántóföld tölti ki. Jelzetlen földúton haladunk a tavak és a szántó között, amíg el nem érjük az erdő szélét.

Forduljunk jobbra és kövessük az erdő mentén futó ösvényt, amelyet a piros kereszt jelöl.

A mellettünk húzódó szántóföldön erősen gazos kis halomra lehetünk figyelmesek, egy vadászles szomorkodik a közelében. Ez a kis susnyás rejti a valaha itt emelkedő babati templom helyére állított emlékkövet, melynek meglelése nem egyszerűbb, mint egy jól elrejtett geoládának.

Egykor a területen virágzó település terült el, amely a tatárjáráskor el lett pusztítva, és azután már soha nem népesült be. Tovább követve a piros keresztet felküzdjük magunkat a Babatvölgyet Domonyvölgytől elválasztó gerincre, ahol is jelzésünk „kisárgul”, azaz a tetőn balra fordulva a sárga keresztet követjük tovább. A túra kellemes sétába vált (ha nincs sár), jórészt erdőben vezet az ösvény.

Ha tiszta az idő, jobbfelé néha kitárul a panoráma a Cserhátra, a Naszály jellegzetes tömbje is elővillan. A környéken ágaskodó vadászlesek valamelyikére felkapaszkodva feltétlenül pillantsunk körbe, megéri.

Mikor az út dőlésszöge ismét kellemetlenbe vált, már közeledünk a Margitához. Ha szemfülesek vagyunk, létezik egy pont, ahol „bevillan” a kilátó egy másodpercre, egyébként majd a közvetlen közelébe érve fogjuk csak meglátni.

Maga a torony igazából geodéziai célokat szolgál, de mivel nyitva áll, a figyelmeztetések ellenére felmászhatunk a tetejére. Dekára kimérve 344,2 m magas a domb, ehhez még hozzácsaptuk a kb. 20 méternyi mászókát, szóval a környék legmagasabb pontjáról nézhetünk körbe. Tiszta időben szépen látszik a Cserhát. a Pilis, háttérből felsejlik a Börzsöny vonulata.

Lábunk előtt Szada házai guggolnak a domboldalon, kissé távolabb Gödöllőből látképe a háttér. A toronyból való lemászásnál legyünk óvatosak, mert a pihenők padlójából itt-ott nagyobb darab hiányzik.

Ha kipipáltuk a túra legfőbb attrakcióját, indulhat a visszaút.

A piros jelzést követjük, ami először Szada felé irányítja lépteinket, majd mikor az első házak már karnyújtásnyira közel kerülnek, egy éles balkanyarral irányba áll és visszakísér a lovastanyára. Szinte végig árnyas tölgyesben sétálunk, ezúttal a völgy alját járjuk végig.

A tanyától a parkolóig ugyanaz az ösvény vezet, amit már ismerősként üdvözölhetünk. A táv 17 km, összesen kb. 370 m szintemelkedéssel, átlagos kondival könnyű túrának nevezném. Kerékpárral is prímán teljesíthető, tolós szakasz szerintem nincs benne.

Video:

1 rész

2 rész

#kilátó

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum
Kulcsszavas keresés
No tags yet.
Követés
  • YouTube Social  Icon
  • GPS
  • Facebook Basic Square
  • Google+ Basic Square