Omiš környéki sziklák, várak és szurdokok

Horvátországról az átlagturistának az Adria partján való strandolás és semmittevés jut eszébe. Ezt a „tevékenységet” talán túlzás is lenne turizmusnak nevezni, inkább csak nyaralás. Igen ám, de mi történik, ha nincs 30°, sőt, még a nap sem süt, ráadásul viharos szél fúj? Nos, a dalmáciai Omiš városában tartózkodtunkkor pontosan ez történt. Éppen ezért nem árt B-tervet készíteni, hogy azért mégse kelljen az apartman 20 négyzetméterén egymás idegeire menjünk ilyenkor. Szerencsére felkészültem a város és környéke látnivalóiból, így rossz idő esetére már az indulás előtt ki volt jelölve egy túraútvonal. Úticélunk a város fölötti hegyen tornyosuló fellegvár, a Fortica meglátogatása volt.

A várhoz kétfelől is el lehet jutni, avagy egy körtúra keretében az egyik ösvényen mászunk, majd a másikon ereszkedünk. Mi a körút mellett határoztunk, amelyet véleményem szerint az alábbiakban leírtak alapján érdemes bejárni. Ha autóval érkezünk, akkor induljunk el a Cetina bal partján vezető úton befelé. Rögtön az alagút után egy viszonylag nagy parkolót találunk, és kis szerencsével itt letehetjük a járgányt.

Mivel a parkoló ingyenes, általában igen zsúfolt szokott lenni. A jelzett turistaösvény innen ugrik neki a hegynek, illetve pontosabban a két sziklafal közti omladékos (de szerencsére erdővel borított) lejtőnek. Ha már túráztunk Horvátországban, akkor tudjuk, hogy mi lesz a turistajelzés – igen, fehér alapon piros pont. Az út vonalvezetése elég merész, mi tagadás, dolgozni fogunk rendesen. A vár 300 méter magasan épült a hegy tetejére, és, ugye, tengerszintről indulunk. Az ösvény sokáig fenyvesben kapaszkodik, mire az erdő (és energiánk) elfogy, már közel járunk az erődhöz.

A várlátogatás ottjárttunkkor 15 kunába került (eurót is elfogad a kissé bohém várőr). A bástyafokról hihetetlen kilátás – teljes körpanoráma – tárul elénk, szóval érdemes leszurkolni a beugrót.

A lefelé vezető ösvényről is végig nagyszerű a kilátás, és ezt maradéktalanul ki is élvezhetjük, hiszen ereszkedünk. A lejtési szög is sokkal barátságosabb ezen a szakaszon. A turistaút egy helyen elágazik, itt jelzőoszlop segíti a tájékozódást. Továbbmehetünk a gerinc alatt és meghódíthatjuk az Omiši Dinarák legmagasabb csúcsát, vagy folytathatjuk az ereszkedést a város felé.

Ha ez utóbbit választjuk, akkor hamarosan beérkezünk a házak közé, az óváros hangulatos sikátorai között térhetünk vissza a parkolóba. Ha időnk engedi, látogassuk meg az alsó várat is (Mirabella-erőd a neve), az óvárosból lehet feljutni hozzá, csak sokkal kevesebb erőlködés árán.

A „nyaralás” második napjára sem lett számottevően jobb az idő ezért ismét túráztunk fürdés helyett. Köztünk szólva, nekem tökéletesen megfelelt ez a leosztás (nem igazán vagyok strand-párti), a család többi része kevésbé lelkesedett... Ezúttal a kirándulás kicsit hosszabb lélegzetűre lett tervezve, céljául a Leopold Mandič tanösvény bejárását tűztük ki. A túraútvonal a várostól mintegy 2-3 kilométerre kezdődik, ha Omišban szálltunk meg, akkor javaslom a gyalogos megközelítést. A Cetina folyó jobb oldalán induljunk el Zakučac falu irányába.

Ide egyetlen út vezet, nehéz eltévedni. A Cetina legutolsó, jobb oldali mellékfolyója mentén találjuk a települést, az első épületek mellett pedig az információs tábla térképén fel is tűnik a tanösvény vázlata. Ha mégis autóval érkeztünk, itt találunk parkolót. A jelzés mentén hamarosan kiérünk a házak közül, de előtte megtekinthetjük az ide épített sziklatemplomot. A háttérben tornyosuló hatalmas sziklafalról (csapadékos időjárás esetén) egy kb. 70 méter magas vízesés zúg a mélybe.

Akár odafele is megközelíthetjük, mi a visszaúton találtuk meg a hozzá vezető csapást, ugyanis jelzés nem vezet a vízeséshez. Kb. 5-10 perces kitérő az egész, az ösvény viszonylag jól járható, de a végén van egy mászósabb, amolyan négykézlábas szakasz.

A tanösvény több hajtűkanyarral kapaszkodik feljebb és feljebb a sziklafalon, ahogy magasabbra kerülünk, egyre szebb kilátás nyílik a Cetina szurdokára, valamint a torkolat mentén elterülő Omiš kis szeletére az áttörés szorosán keresztül.

Az út vonalvezetése a hihetetlen határait súrolja, ahogy egy szakadékon keresztül kikapaszkodunk a szirt tetejére, de a lefelé ereszkedő ág is igen látványos.

Maga a tanösvény a leérkezés után visszafordul, viszont a Cetina völgyében tovább lehet menni jelzett turistaúton. Teraszos hegyoldalon ereszkedünk tovább néhány romos kőépület között, és szinte a vízszintig lejt az ösvény.

A teraszokra erdő van telepítve, ezért igazán jó kilátás nincs a folyóra, csak néha csillan meg a víztükör a fák között. Mediterrán fenyvesben sétálunk, a kabócák hangos kórusa nyomja el a léptek zaját, sőt, egy repülés közben szövegelő rovarral is találkoztunk. Kilátóponthoz érkezünk hamarosan, ahol vadiúj pihenő (padok és asztal) kínálkozik, egy kis szusszanásra csábítva a megfáradt vándort. A következő kilátóig van mit talpalni, ráadásul az ösvényen itt-ott derékmagasságig érő gazfoltokon kell átvágni magunkat. Újabb hosszú erdei szakasz következik, az ösvény egyre határozottabban kezd emelkedni. A folyó alattunk látványos kanyart vág, a következő kilátópontról elénk is tárul az egész, az országút alagútjával, az étteremmel és a kis szigettel.

A szoros szirtjei egyre magasabbak, leírhatatlan a kilátás erről a pontról. Innen meredek szerpentinen újra fel lehet jutni a szirt tetejére, viszont ezt már nem vállaltuk be, úgyhogy erről a pontról visszafordultunk. Sajnos ezt a kirándulást nem lehet körtúrává erőszakolni, tehát a visszaút ugyanaz, mint amin jöttünk. Mindkét túráról készítettünk filmet, amelyben a részletes térkép is megtalálható, valamint még egy csomó érdekes dolgot említek, szóval érdemes megnézni:

#szurdok #vár #sziklá #Omiš #Cetina #vízesés

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések
Arhívum
Kulcsszavas keresés
No tags yet.
Követés
  • YouTube Social  Icon
  • GPS
  • Facebook Basic Square
  • Google+ Basic Square