Ponor-rét bejárása

A kirándulást nem is nevezném igazi túrának, inkább csak sétának. Egyáltalán nem megerőltető és meglehetősen rövid idő alatt teljesíthető. Leginkább megérkezés utáni időtöltésnek tudom ajánlani; a többórás vezetés és a táborverés (szállóra behurcolkodás) megpróbáltatásait hamar feledteti a gyönyörű, és érdekességekkel teli tisztás látványa; elgémberedett végtagjainkat kellemesen bemelegíti a könnyed testmozgás. Másrészről pedig, ha afféle felvezetőként, érkezésünkkor teljesítjük, akkor az a nap sem telt el „hiába”. A Ponor-rét több irányból is megközelíthető, talán a legnépszerűbb a Glavoj-rétről az erdészház mellől kikapaszkodó jelzetlen ösvényen keresztül. A videón mi ezen az úton fejezzük be a túrát. Mivel most kivételesen nem sátoroztunk (ami kizárólag a Glavoi-réten engedélyezett), hanem az (egyébként szívből ajánlott) „Cetatiile Ponorului” panzióban kényelmeskedtünk, így a jelzett turistaösvényt használtuk. De ne szaladjunk annyira előre egyelőre, ugyanis egy extra látványosságot iktattunk be kirándulásunkba, mégpedig a Hamlet (Kapu) barlangot. Ezt a kis kitérőt az „Elveszett Világ” túrába is be lehet kapcsolni, sőt, ott még inkább útba esik. Szóval, ennek szellemében, a panzió bekötőútjának leágazásánál jobbra indulunk (a sok bevezető után tulajdonképpen MOST kezdődik a túra, ezért innen jelen időt használok) a piros háromszög jelzésen. Tulajdonképpen a Gavoj-rétről idevezető főúton haladunk tovább, ami a kereszteződésben sorompóval le van zárva a járműforgalom elől. Kb. 200 méter megtétele után az út érezhetően lejteni kezd egy jobbkanyarban. A kanyar után, de még az elhagyatott épület előtt balra, egy apró tisztáson keresztül keskeny ösvény vezet a Medvevölgyi-patak medréhez.

A patak vízállása igen változó, akár teljesen ki is száradhat, ezért úgy mondom, hogy bal felé (tulajdonképpen folyásirányban) folytatjuk utunkat a meder mentén. Ötven méter megtétele után elénk tárul a Kapu-barlang...na, mije? Úgy van, a kapuja. Talán azért kapta ezt a nevet, mert sokkal beljebb merészkedni egyszerű turistaként nem lehet. A bejárat bejárása :) után – kitérőről volt szó, ugye – visszatérünk a főútra és elindulunk a Glavoj kanton irányába. A következő kereszteződés a Csodavár lejáratánál lesz, itt rátérünk a kék/sárga körút jelzésre. Az ösvény a főutat jobb felé hagyja el és határozottan emelkedni kezd. Csodálatos áfonyás-mohás (és az elején bizony teleszart) fenyvesben gyűrjük magunk alá a szinteket, ez az út „legkeményebb” része. Némi szuszogás (de csak, ha nagyon sietünk) után átlépjük a gerincet és hasonló meredeken ereszkedünk a tisztás felé. Az ösvény a víznyelőknél torkollik a rétbe, rögtön meg is szemlélhetjük működésüket.

A videón először elmentünk a vízkelethez, majd ezután a patakot folyásirányban követve kerestük meg a „víznyugatot”, de ez csak dramaturgiai fogás volt, nem muszáj utánozni. Tehát a víznyelők megtekintése után a patak mentén szépen elballagunk a forrásig. Az utolsó száz méteren a jelzés mutatja az irányt (persze, leszámítva a patakot) ami leválik a Pádisra tartó útról.

A vízkitörés az utolsó természeti látnivaló a túrán, innen mindenképpen visszafelé tartunk. Befejezésképpen át lehet menni a Glavoj-rétre falni valamit a kifőzdéknél (ahogy a videón mi is tettük), vagy egyenesen vissza a panzióhoz, de a gerincet megmászva Pádis felé is folytathatjuk a túrát. A kirándulás paramétereit éppen ezért nehéz centire meghatározni, összegzésképpen annyit, hogy egy kisebb emelkedőtől/ereszkedőtől eltekintve szinten halad az ösvény, 1-2 óra alatt teljesíthető a táv.

#Ponorrét #Pádis

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések