A Galbena-körút

A Csodavár és a Szamos-bazár mellett talán a legismertebb pádisi túra, és nem véletlenül. Az útvonal számos látványosságot érint, sőt, akár a Csodavár bejárása is „hozzácsapható”, ha jó kondiban vagyunk. A fő attrakció természetesen a Galbena-kőköz, egy lenyűgöző karsztjelenség, ami tulajdonképpen szurdokvölgy, de szerintem nem illendő egyszerűen csak úgy „leszurdokozni”. Többszáz méteres sziklatornyok árnyékában rohan a patak; zúgókkal, vízesésekkel és rövid barlangokkal szabdalt a meder – és a benne vezető turistaösvény.

Már ebből a rövid bevezetőből is sejthető, hogy nem kihívásoktól mentes a Galbena-körút bejárása, és így igaz, ez egy közepesen nehéz túra. Megijedni azért nem kell, átlagos erőnléttel és némi felkészüléssel (vagy inkább józanul előrelátó gondolkodással) könnyedén abszolválható. Hogy ezalatt mire is gondolok, kiderül a leírásból. Vágjunk hát neki a kirándulásnak!

A jelzés fehér mezőben sárga pötty (tükörtojás egyből), végig ezt követjük.

A jelzett ösvény Pádisról indul, de a legtöbben a Glavoj-rétről startolnak; a leíráshoz mellékelt videón mi is így tettünk. A hegyimentő-állomást (de akár említhetném itt az utolsó üvegtigrist is) elhagyva még kb. 100 métert teszünk meg a Csodavár irányába a főúton, mikor jelzésünk jobbra leágazik, merészen nekirohanva a hegyoldalnak. Aki arra tippelt, hogy mászás következik, az jól gondolta. Igazán nem kell óriási szintkülönbséget legyőznünk, mégis – nekem legalábbis – valahogy érzetre hosszúnak tűnik az első kapaszkodó. Áfonyázásnak álcázott pihenőkkel viszont könnyedén teljesíthető ez a szakasz, így önbecsülésünk sem szenved csorbát. Rengeteg áfonyabokor szegélyezi ugyanis az ösvényt, viszont sajnos ez egy népszerű túra, szóval arra ne számítsunk, hogy gyomorrontást kapunk a kilószámra befalt gyümölcstől. A gerincre felérve az út vonalvezetése légzésünkkel együtt egyenletessé válik, majd hamarosan csomóponthoz érkezünk. Tulajdonképpen keresztút előtt állunk, jobbra a sárga sávon a Bársza-gödörbe ereszkedik az ösvény, előre a körutunk fő csapásiránya található, míg balra egy kitérő a Galbena-kő felé. Ez utóbbi vargabetű egy extra kilométert dob a kirándulás hosszára, mégis megéri bevállalni. A turistaösvény a szirt tetejére vezet (igen, sajnos egy újabb mászás árán) ahonnan az egész Bihar-hegység egyik legszebb panorámája tárul elénk.

A kilátóról nem azon az úton megyünk vissza, ahol jöttünk, a kitérőnek van ugyanis egy második „szára” amely majdnem az Eszkimó-jégbarlangnál csatlakozik vissza a körútba. A jégbarlangot sajnos 2006-ban (ha jól emlékszem) lezárták, a tiltótábla magyarul is figyelmeztet.

Persze az akadály inkább csak jelképes (egy fatákolmány), viszont ottjártunkkor az Eszkimó igen drasztikus fogyókúrán esett át, aminek következtében mi nem óhajtottunk átesni a korláton, hogy közelebbről is megtekintsük. A barlang után hosszas és helyenként meredek ereszkedő következik, először fenyvesben, lejjebb bükkösben, majd a Flóra-rét erdővel váltakozó foltjain keresztül.

Az alsó Flóra-réten keressük meg az EKE-forrást, ez ugyanis az utolsó ivóvíz-vételezési lehetőség a túrán. Nagyjából most vagyunk a körút felénél – távolságban – viszont a nehezebbik rész van hátra. Itt emelném ki a józan előrelátás szerepét, amit már pedzettem a bevezetőben: mivel ettől a ponttól a Porcika-zsombolyig jóformán kizárólag kapaszkodunk, főleg, ha meleg van, sok vizet fogunk fogyasztani. Töltsük fel hát készleteinket az EKE forrásnál, különben szenvedés lesz a vége! Együnk is valami kalóriabombát, a Porcika-nyeregig ugyanis akár egy tizenkét fogásos lakodalmi ebéd tartalékai is lemennek rólunk. Ha mindezzel megvagyunk, folytassuk. Egy dombháton átkelve kiélvezzük utolsó ereszkedésünket, és leérkezünk a Boga völgyéből idáig kígyózó makadámútra. A túra legalacsonyabb pontján vagyunk ekkor, a Galbena partján, a kőköz bejáratánál. Következik a legtechnikásabb szakasz, láncokon, acélsodronyokon kapaszkodva küzdjük le az akadályokat.

Ha a vízállás alacsony, sokáig mehetünk akár a mederben is, az alternatív (és tulajdonképpen „hivatalos”) útvonal a jobboldali szirtfalon vezet.

A kanyon az Eminenciás-vizesésnél balfelé megtörik, innen egy hosszú és meredek kőfolyáson kaparunk felfelé egészen az Ördög nyakáig.

Ez a bizalomgerjesztő név egy kb. 50 cm (de néhol kevesebb) szélességű párkány amely a sziklafal derekán ível merészen felfelé. Baloldalt szédületes szakadék, alján a kőüstükben és zuhatagokban fortyogó patakkal, szóval aki tériszonnyal küzd, az itt vagy meggyógyul, vagy…

Az ösvény, ha nem is hízik később (sőt…), de legalább megszelídül és vízszintesbe vált, egészen a Galbena-kitörésig. A tekintélyes vízbőségű forrás zárja le a szurdokot, itt érdemes egy röpke pihenőre megállni.

A vízből valószínűleg nem tanácsos inni, viszont egyszer tanúja voltam annak, hogy egy macsógyerek cicabogaraknak való magamutogatás céljából megfürdött benne. Nos, mikor megmerült a forrásban, próbált ő férfiasan kemény, de mégis vidáman megnyerő arcot vágni a produkcióhoz, csak valahogy ennek ellenére az jött le az arcjátékából, hogy ILYEN hideg a víz (összeszorított hüvelyk- és mutatóujjal jelzem). Szóval szusszanjunk egyet, akkor is, ha nincs műsor hozzá, ugyanis az elkövetkező 1-2 órában a mi mosolyunk sem lesz őszinte. Következik a hosszú és helyenként (főleg az első 100 méteren) nagyon meredek kapaszkodás a Porcika nyeregig. A hasonnevű zsombolyt az úttól balra találjuk, kb. 30 méteres kitérő mindössze, és most már tábla is jelzi.

Azért írom le külön, hogy ilyen közel van az ösvényhez, mert itt már minden métert merényletnek fogunk érezni. A nyeregben az út átbukik ereszkedőbe, a meredekség hasonló a mászós oldalhoz. Természetesen itt kevesebb szintet vesztünk, sárga pöttyünk nemsokára találkozik kék pajtásával, azaz megérkezünk a Csodavár kilátós szakaszához. Innen a Glavoj-rét csak egy macskaugrás, de ha Pádisról indultunk, akkor inkább tigris. Habár kocsonyás hátsó végtagjaink mást mutatnak, az egész túra midössze 13 km hosszú volt, igaz, hogy 900 méter szinttel.

#Galbena #vízesés #Galbenakörút #barlang #Padis #Bihar #szurdok

Ahol már jártunk
Legutóbbi feltöltések